2015. június 27., szombat

5.fejezet

A beszéd hirtelen abbamaradt, majd távolodó lépések zaját hallottam a folyosóról. Idegesen pillantottam körbe a homályos helyiségben, aztán az éjjeliszekrény fiókjaiba kukkantottam be. Minden teljesen üres és kihasználatlan volt. A kevés bútor, a faágy és minden ami csak a szobában volt teljesen új volt. Úgy tűnt mintha én lennék a szoba legelső és egyben legutolsó lakója, ami kicsi megrémisztett. Rengeteg nyitott kérdés kavargott a fejemben és persze továbbra is szerettem volna megtudni hogy miért kellek pont én a maffiának. Azt sem tudtam hány óra lehet pontosan, vagy hogy hol is vagyok valójában. Az egész kész rémálomnak tűnt és én sehogy sem tudtam felébredni.
Az ajtón lévő rács hirtelen keserves nyikorgással mozdult meg, majd Harry lépett be a szobába. A tőle megszokott fekete ruhákat viselte, megjelenése változatlan volt.
-Harry, mégis mi történik? Hová hoztál és mit akarsz tőlem? Miért vagyok a sötét alagsorba zárva? Kik elől akarsz így megvédeni?- kérdeztem aggódva, majd válaszra várva pillantottam a göndörre.
-Kevesebb kérdés Aisha, kevesebb kérdés... - sóhajtott Harry.
-Az egész életem fenekestül felfordult és még egy nyomorult választ sem kaphatok? Tudni akarom miért váltam átlagos lányból élő-mozgó céltáblává. Egyszerűen jogom van tudni. - csattantam fel.
-Nem rajtam múlik, én csak azt teszem, amit tennem kell. - húzódott hátra a göndör.
-Ez természetes, nesze semmi fogd meg jól... - dühöngtem.
-Zuhanyozz le, öltözz át és pihenj egy kicsit. Túl fáradt és érzékeny vagy, így nem tudunk beszélni. -közölte ridegen Harry, majd a rácsos-ajtó felé vette az irányt.
-Ugye itt nem halhatok meg? - kérdeztem félve.
-Nem Aisha, itt nem. - felelte, majd halk léptekkel hagyta el a szobát.
Ismét egyedül maradtam a kínzóan fontos kérdéseimmel, Harry viselkedése pedig teljesen összezavart. Rettentően kimerült voltam, zúgott a fejem és mindenképpen egy kiadós alvásra lett volna szükségem. Az elviselhetetlen tehetetlenség érzete arra késztetett hogy azt tegyem amit a göndör mondott. A tisztaság érzését már napok óta nem tapasztaltam, a testszagom pedig javában eltért az átlagostól. Szörnyen izzadt és piszkos voltam. A talpam koromfekete volt a kosztól, a lábamon mély karcolások ékeskedtek. A szemem alatti karikák erősen felduzzadtak, a hajam kócos és undorítóan zsíros volt. A tenyerem sajgott és apró vágások éktelenkedtek rajta.
Nyöszörögve bevonszoltam magam a rendkívül fehér és egyben tiszta fürdőszobába. Egy pillanatra megálltam és körülnéztem. Nyöszörögve vizslattam magam a fürdőszobatükörben és kicsit sem voltam megelégedve a megjelenésemmel.
Tekintetem körbe-körbe járt a helyiségben. A zuhanykabin melletti tartón két, hófehér törölköző lógott és egy fogasra akasztott, szintén fehér köpeny, amit még senki sem használt. A kabin másik oldalán pedig egy egyszerű mosdó állt. A zuhanyfülkében egy, a szállodákban ingyen kapható, kis tubus sampon és egy tusfürdő virított.  A mosdókagylón egy fogkefe és egy mentolos fogkrém volt egymás mellett, a csap túloldalán pedig egy fésű. A kagyló feletti tükör mellett egy hajszárítót véltem felfedezni. Minden tiszta volt és érintetlen.
Gyorsan ledobáltam magamról koszos gönceimet és beálltam a zuhany alá. Kicsit felsikítottam, amikor a hideg víz érintkezett a bőrömmel. Kis idő múlva bemelegedett, majd a bent található tusfürdő egész tartalmát a tenyerembe öntöttem, amivel testem minden pontját alaposan átmostam. Mereven bámultam, ahogyan a szappan által lehozott kosz és a száradt vér, összekeveredik a vízzel. Nem hittem el, hogy ez mind rólam jött le. Ugyan ezt elvégeztem a samponnal is. Alaposan átdörzsöltem a fejbőrömet és undorodva néztem a belőle áradó feketés szutykot. Nem tudom meddig állhattam a meleg víz alatt, de biztos rengeteget elhasználtam. Mikor végeztem a fürdéssel, megtörölköztem az egyik törölközővel, majd a hajamra csavartam a másikat. Magamra kaptam a köntöst és megmostam a fogamat.
Azzal, hogy tisztán léptem ki a fürdőszobából a közérzetem is megváltozott. Megbántam hogy elüldöztem Harryt a feldúlt viselkedésemmel, mivel úgy éreztem sürgősen beszélnem kell vele. Magamra kaptam a számomra kikészített fekete ruhákat és az ajtóhoz siettem. Hiába rángattam jobbra-balra, hiába téptem a kilincset az ráccsal felszerelt ajtó nem akart kinyílni. Minden próbálkozásom egyértelműen hiábavaló volt. Feladtam az értelmetlen energiapazarlást és lehuppantam az ágyra. Épp hogy csak kényelembe helyeztem magam, az ajtó ismét kivágódott.
-Mégis honnan tudtad hogy rád várok? - kérdeztem meglepve, ugyanis gyanúsnak tűnt a helyzet.
-Nézz a sarokba. - mutatott Harry a szoba jobb sarkában működő aprócska kamerára.
Zöld jelzés villogott rajta ami annyit tesz: a kamera működésben van és minden mozdulatomat árgus szemekkel figyeli.
-Gondolhattam volna hogy állandó megfigyelés alatt állok. Mint egy pszichopata gyilkos, vagy mint egy kísérleti patkány...  - sóhajtottam dühösen.
-Na jó én ezt így nem csinálom, jelezz ha befejezted a nyavalygást és visszajövök. - indult meg a göndör az ajtó felé.
-Ne, Harry várj. Esküszöm befogom a pofám.  - kiáltottam, mire Harry felhúzott szemöldökkel visszapillantott rám.
Azt hittem arra vár hogy bocsánatot kérjek vagy ilyesmi, de mikor újból szóra nyitottam volna a szám akkor csendre intett.
-Beszélnünk kell, választ kell hogy adjak kérdéseidre.-mondta egy sóhaj kíséretében, nekem pedig felcsillant a szemem -De vannak dolgok amiket én sem tudok, vagy csak szimplán nem közölhetek veled.-hűtött le azonnal.
Felültem az ágyon és érdeklődve pillantottam rá ezzel jelezve, hogy kezdheti.
-Először is: én Harold Styles vagyok, a te szemedben egy bűnös emberrabló, aki fogva tart és minden felé ráncigál magával a kereszttűzben, de igazából a védelmeződ vagyok. Szóval  én csak védeni szeretnélek, de időnként eléggé megnehezíted a dolgom, amikor megmakacsolod magad és nem akarsz hallgatni rám, miközben a kérdéseiddel bombázol. Tehát egy maffia szervezet tagja vagyok. Itt mindenki az olasz maffiának dolgozik, akinek a székhelye Rómában van.  Amerikába is kiterjeszkedett, ezzel növelve a hatalmát. Kezdetben fegyver kereskedelemmel foglalkoztunk, majd a későbbiekben kábítószert is csempésztünk.  A főnök Gambinio Rossi, aki 20 éve Dél- és Közép-Európa és az USA legjelentősebb maffiahálózatát hozta létre. Először testvéreivel és néhány megbízhatóbb barátjával indult útnak a feketekereskedelemben, mára viszont körülbelül 150 ember van szétszórva az ország különböző pontjain, de lényegében mi mind egy csapat vagyunk. Olyanok vagyunk, mint a Corleone család, csak lényegesen többen vagyunk. Viszont néhány hete azt az utasítást kaptuk a Nagy Főnöktől, hogy az Egyesült Államokban él egy Aisha Winslow nevű, fiatal lány, aki nagy veszélyben van és valamilyen megfoghatatlan okból kifolyólag, minél gyorsabban Olaszországba kell juttatnunk, egyenesen neki. Az okát nem tudom, de a legszigorúbb parancsokat kaptuk. Felső utasítás.-mutatott mutatóujjával az ég felé.
-Mikor megkaptunk minden szükséges részletet és adatot, engem neveztek ki arra, hogy egy pontosan kidolgozott terv alapján vigyelek téged Olaszországba. Minden szépen is ment, de új információ birtokába jutottam, amiről úgy éreztem, hogy neked is illik tudnod.-mondta mélyen a szemembe nézve.
-Mondd! - tátogtam merev arccal.
Tátott szájjal, visszafojtott lélegzettel hallgattam a beszámolóját.
-Gambinio Rossi valóban Európa és az egyesült államok legnagyobb maffiája, viszont van itt még egy aki hasonló hatalommal bír és tiszta-szívből gyűlöl minket. Ő pedig Igor Alexeev, az orosz maffiafőnök. Leginkább a kegyetlenségéről híres,ezért még a mi embereink is rettegnek tőle. De nem itt van a probléma forrása. Nemrégen készített egy feketelistát, amin azon emberek neve szerepel akiket meg akar ölni vagy meg akar szerezni magának. Vannak rajta konkrét személyek, de vannak családtagok, barátok, ismerősök, rokonok és megfejtetlen betű, valamint szám kódok is. Egyszóval egymáshoz közel, vagy akár távol álló emberek. Valamiért, a te neved is rajta van a listán Aisha és az orosz csak azért utazott ide Moszkvából,  hogy elkapjon.-mondta kicsit halkan Harry, nekem pedig megfagyott ereimben a vér.
A rengeteg új információt szörnyen nehezen dolgoztam fel. Az agyamban buta gondolatok cikáztak, miközben mereven bámultam Harryt.
-Minden világos? - kérdezte a göndör, majd felemelte az államat hogy a szemébe nézve mondjam ki a választ.
Némán bólintottam és mély levegőt vettem. Az egész történet hihetetlennek tűnt.
-Miért? - kérdeztem hunyorogva.
-Ha tudnám sem mondhatnám el. - vonta meg a vállát Harry és szemében őszinte komolyság tükröződött.
A szoba kellemes hűsét eközben egyre forróbbak éreztem, a szemem pedig megfáradt a homályos fényben. A torkom vízért könyörgött, de nem voltam szomjas. Harry ragyogóan zöld szemei engem fürkésztek, kezét biztatóan a combomra helyezte. Először éreztem azt hogy velem van és valóban az én oldalamon áll. Nem tudtam benne teljesen megbízni és kissé kételkedtem a történetével kapcsolatban, de valahol mélyen legbelül tudtam hogy ő az egyetlen akire számíthatok. Persze ott volt bennem az erős kétely hogy Harry nem mondd el nekem mindent, de hát mit tudtam volna tenni? Egy lehetőségem volt, mégpedig hinne a göndörnek és engedelmeskedni neki. Pocsék érzés volt hogy csak egy út állt előttem és nem volt más választásom. A percek ezalatt aggasztóan gyorsan teltek, Harry pedig még mindig szótlanul ült az ágy végében miközben kezét nyugtatóan a combon pihentette.
-És, most mégis mihez kezdünk? Várunk amíg el nem kap és ki nem végez az orosz? - kérdeztem aggódva.
-Holnap hajnalban egy biztonságos helyre viszlek. Ott kivárjuk még a legnagyobb veszély lecsillapodik, hiszen amíg az orosz a nyomunkban van lehetetlen téged biztonságosan kijuttatni az országból. - magyarázta Harry.
-Mégis meddig kell várnunk? - szóltam közbe.
-Nem tudom, ez sok mindentől függ. - felelt a göndör.
Csüggedten hajtottam le a fejem és a szoba börtönre emlékeztető falait bámultam. A tudat hogy veszélyben vagyok őrjítő volt. Sosem éreztem még ahhoz hasonló félelmet és azt kívántam bár csak soha ne is kellett volna megtapasztalnom. A fejemben fegyverek ropogását és az üvöltő oroszok hangját hallottam, szinte teljesen elveszítettem az irányítást.
-Aludj egy kicsit. Este rengeteg dolgunk lesz és szeretném ha jó formában lennél. - parancsolta Harry határozott hangon. 
-Miért? - kérdeztem meglepve.
-Pár óra múlva minden kiderül Aisha...

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Kedves Dorina!
      Ezt örömmel halljuk, sajnos nyári programjaink miatt csak hétvége felé hozzuk a következő részt, de ígérem hogy megéri várni! :)

      Törlés