2.fejezet

Óvatosan nyomtam le a kilincset, attól tartva, hogy bármilyen apró neszre Harry visszajön. Az ajtó a legnagyobb meglepetésemre nyitva volt, de kellett pár perc hogy ez eljusson az agyamig is.

Résnyire nyitottam ki, és félve kikukucskáltam. Friss levegő csapta meg az arcomat, és a távolban a széles, poros országutat láttam. Elhatároztam: most vagy soha. 

Hirtelen egy erős kar fonódott a derekam köré, az ajtó pedig az arcomtól hajszálnyira becsapódott. Lebuktam. Visítozni kezdtem, amit nem szabadott volna. Valahol reménykedtem benne, hogy a motel vékony, penészes falain át, van egy ember aki meghallja az éles visításom. 

Harry befogta kezével a számat, mire én beleharaptam a tenyerébe. Szinte tudtam hogy az az utolsó lehetőségem a szökésre, ezért mindent megpróbáltam. Kapálóztam, hátha sikerül kijutnom hihetetlenül izmos karjai közül. Rossz ötlet volt, ugyanis Harry még erősebben szorított, és a gyomromba nyilalló fájdalomtól hangosan feljajdultam.

-Miben állapodtunk meg?-suttogta dühösen a fülembe, miközben kulcsra zárta az ajtót.

Leheletétől libabőrös lettem. Másik kezével a torkomat fogta, de nem erősen. Pont, mint a zuhany alatt. Nem akart megfojtani, csak megfélemlíteni.

-Megkérdezem még egyszer Aisha. Miben állapodtunk meg?-mondta normális, de kissé erőszakos hangon. 

Mindkét kezét levette rólam, majd megragadta a karomat. Magával szembe fordított és el is vesztettem volna az egyensúlyomat, ha nem kap el. Kezei bilincs ként csukódtak ismét karjaimra és így húzott közelebb magához, egészen addig amíg mellhasának nem ütköztem. Felnéztem a tőlem egy fejjel magasabb srácra, akinek düh izzott gyönyörű zöld szemeiben. Mélyen, zihálva lélegzett. Jobban megnéztem az arcát apró hibákat keresve, de minden vonása tökéletes volt. Szívem hevesen vert, de most már nem csak a felgyülemlett izgalomtól és félelemtől. Első látásra beleszerettem, pedig nem lett volna szabad. Hosszan néztünk egymás szemébe.

-Kérlek szépen ne csináld ezt. Nem akarlak megölni.-szűrte a fogai között, miközben a nyakán szinte kidagadtak az erek. 

Lassan bólintottam, és zavartan ide-oda pillantgattam. 

Még mindig erősen tartott, mikor elkezdett az arcomhoz hajolni. Megdermedtem és nem tudtam mit tegyek. Még mindig mélyen a szemeibe néztem, amikor Harry váratlanul megcsókolt. Ajkait erőszakosan nyomta az enyémekre. Lefagytam és nem akartam visszacsókolni. Tenyereimet mellhasára tettem és finoman próbáltam eltolni magamtól. 

Megérezte, hogy én ezt nem akarom, ezért a durva csókból átváltott egy érzékibb, szenvedélyesebbre. Annyira jól esett, hogy mindenem elgyengült. Kezei a derekamon és az oldalamon jártak föl-alá. Karjaimat nyaka köré fontam és önkéntelenül is puha tincseivel kezdtem játszani. Most már én is csókoltam őt, a levegő pedig kezdett forrósodni.

Tudtam, hogy butaság amit csinálok, de a Harry iránt táplált vágyam, megbénította az agyamat és másra sem tudtam gondolni,csak arra, hogy akarom. Képtelen voltam parancsolni a testemnek, gondolkodás nélkül cselekedtem. Amit csinálsz, felelőtlen és veszélyes! - hallottam anyám hangját a fejemben. Mindig is arra tanított, hogy kerüljem az ilyen helyzeteket. Minden szép, óvó szó abban a percben szerte foszlott, és utat engedtem egy eddig nem ismert énemnek.

Harry nyelvével simogatni kezdte az alsó ajkamat ezzel újból bejutást kérve a számba. Örömmel engedelmeskedtem, majd nyelve átcsúszott a számba, ezzel táncra hívva az enyémet.
Néhány perces vad csókcsata után, Harry kigombolta a rövidnadrágom gombját, és áthúzta fejem fölött a még enyhén vizes fehér pólómat. Könnyedén kiléptem nadrágomból majd én is megszabadítottam laza, fekete felsőjétől. Ujjaimmal az övét próbáltam kikapcsolni, miközben a nyakamat lepte el nedves csókokkal. Ezzel a tettével totálisan megbabonázott, így nem tudtam fojtatni amit elkezdtem. Hirtelen ledobott az ágyra, és magának oldotta meg a nadrág kérdést. Miközben megszabadult a már kissé szűkös boxerétől, végig rajtam tartotta szemét és tekintetével szinte felfalt. 

Fölém mászott, majd újból megcsókolt. Ajkai megint a nyakamat támadták meg, ezúttal viszont egyenesen szívta a bőröm. Halkan felnyögtem, mire Harry elmosolyodott. Végig puszilta az áll vonalamat és így haladt lejjebb. Hátam mögé nyúlva kipattintotta a melltartómat, majd ragyogó szemmel nézte a melleimet. Nem volt túl durva, de nem volt nagyon gyengéd sem, ez pedig beindított.

Nem akartam semmilyen előjátékot, rögtön a tárgyra akartam térni. A pulzusom az egekbe szökött, és azt vártam mikor teszi már meg az első lépést Harry.

A göndör hirtelen magára rántott, miközben újból vadul megcsókolt...

Hosszas órákat töltöttünk egymással, majd végül Harry pucér mellkasán pihent meg a fejem. Mindketten csapzottak voltunk és szaporán vettünk levegőt. Nagyon jól éreztem magam vele, de közben mégis zavart voltam. Tudtam hogy nem lett volna szabad lefeküdnöm az el-rablómmal, de valahogy nem tudtam őszinte megbánást tanúsítani.  A fiú azonban nem látszott olyan boldognak mint én, sőt. Komor arckifejezéssel meredt a semmibe, és meglehetősen bosszúsnak látszott. Arra gondoltam mit rontottam el, és vajon hogy tudtam volna Harryt elég boldoggá tenni. Gondolat menetemből  ő zökkentett ki.

-Ezt nem lett volna szabad, irtó nagy barom vagyok. - szólalt meg pár perc néma csend után, majd megpróbált könnyedén lerázni magáról.

-Ne haragudj. - motyogtam, majd távolabb csúsztam tőle a régi franciaágyon. 

-Mindegy, felejtsük el oké? Úgyse jelentett semmit. - makogta, majd kérdőn rám pillantott.

-Ja, ez nem jelentett semmit.- ismételtem, majd csalódottan a másik oldalamra fordultam.

Meztelen testemet az ágy szélén heverő nyirkos ágyneműbe csavartam, majd alvást színleltem. Szörnyen bántott hogy Harry csak egy hibaként tekintett rám, és jobb szerette volna elfelejteni hogy egyáltalán hozzám ért. Nekem ez igenis jelentett valamit...

Reggel hangos kiabálásra lettem figyelmes. Komótosan kinyitottam a szememet, és homályosa Harryt pillantottam meg, ahogy engem kelteget.

-Aisha öltözz, gyere gyorsan!-mondta dühös, parancsoló hangon, de szemében aggodalmat és enyhe félelmet véltem felfedezni.

-Miért?-kérdeztem reggeli rekedtes hangon, miközben felültem, a takarót szorosan magam elé szorítva.

-Csak siess mielőtt...-mondta és az ajtó felé nézett, de már nem tudta befejezni. 

Minden olyan zavarosan és gyorsan történt. Én is az ajtó irányába kaptam a tekintetem. Hirtelen sok, apró lyuk keletkezett rajta, és a falon szabálytalan alakzatban. A számomra csak a  filmekből ismert, fegyver ropogás hallatszott a kinti távolból. Reflex szerűen magam elé kaptam a kezem és magam köré csavart takaróval, lefeküdtem a földre. Lőttek ránk, igazi fegyverekkel. Az ágy mellett kúszva, kezeimet a fejemre tettem ezzel védve magamat a rám eső apró, de mégis sok törmeléktől. Mikor az ágy lábához értem, rá néztem a kereszttűzben szorgosan ügyködő Harryre. A tegnap esti fekete nadrágja volt rajta, hátulján a két pisztollyal. A szobában szétszórt dolgokat próbálta beletuszkolni egy hatalmas fekete zsákba, ami ránézésre elég nehéznek tűnt. Kezeit ő is maga elé tartotta, lehajolt és futott. 

Tekintetem körbe futtattam a szobában. Pillantásom megakadt fehérneműimen, amik az ágy lábánál hevertek. Még mindig lőttek minket és el sem tudtam képzelni meddig bírják ezek a vékony falak, na meg a rozoga ajtó. A golyók már szinte teljesen szétszaggatták a szobánkat, ezért gyorsan kellett cselekednem. Odakúsztam a fehérneműimhez és a markomban szorosan fogva azokat, tovább másztam az ágy másik felére. Sebesen, a földön fekve, felhúztam magamra a bugyimat, viszont a melltartó nehezebb volt. Amint a pántokat igazgattam a vállamon észre vettem, hogy remeg a kezem. Egyszer csak abba maradt a golyózápor és férfi üvöltések hallatszottak kintről.

Harry abban a pillanatban rémülten rám nézett aztán a fürdőszoba zárt ajtajára. Látszott rajta, hogy nagyon gondolkozik. Egy kis hezitálás után, odarohant a fekete táskához és felkapta.

-Gyere, indulunk!-kiáltotta és bement a fürdő szobába. Tudtam, hogy baj van, ezért kénytelen voltam bízni benne és reménykedni abban, hogy kitalált valami tervet.

-Csukd be az ajtót!-mondta idegesen és felém dobott egy kis kulcsot. Elkaptam, majd megpördülve bevágtam a rozoga ajtót. A kulcsot alig tudtam beleerőltetni a zárba, annyira remegett a kezem. Mikor sikeresen végre hajtottam amit Harry kért, vissza fordultam hozzá, a kulcsot meg elhajítottam.

-Fogd be a füled ez hangos lesz.-mondta nekem hátra sem nézve. 

Kezeimet a fülemre tapasztottam és úgy figyeltem, amint Harry egy betanult mozdulattal előrántja az egyik pisztolyt és négy, jól célzott lövéssel eltalálja, a kád feletti szellőző nyílás sarkaiban álló csavarokat. Erős karjaival megragadta a szellőző szélét és egy határozott mozdulattal letépte azt. Döbbenten néztem, amint a fekete táskát, jó mélyre behajítja azzal felém fordul.

-Most egy kicsit mászni fogunk, kövess végig engem, és ne nézz hátra.-adta ki az utasításokat. Könnyedén befúrta magát a szűkös helyre. Tanácstalanul közelebb léptem és azon elmélkedtem, hogyan fogok én oda bejutni. Egyik lábammal felálltam a kád szélére és megmarkoltam a szellőző szélét. Először belenéztem a sötét alagútba, aztán minden bátorságomat összeszedve elrugaszkodtam a kád szélétől, kezeimmel pedig behúztam magam, hogy ne essek hátra. Egy kisebb nyögés kíséretében beestem és előre pillantottam. Harry már valahol messze járhatott, ugyanis testét teljesen elnyelte a sötétség. Megijedtem, ezért sietve próbáltam kúszni ami a nem túl tágas helyen elég nehezen ment.

-Harry!-suttogtam elég hangosan.-Hol vagy?-másztam még előrébb.

-Itt vagyok, de siess. A bezárt ajtó nem tartja őket vissza örökké.-hallottam meg kétségbeesett hangját közvetlenül előttem.

Folytattuk utunkat a sötét, szűkös alagútban. 

Nem tudom mennyi ideig mászhattunk amikor Harry megszólalt.

-Most balra fordulj!-mondta. 

Tettem amit mond és szótlanul mentem utána. Rengeteg mindent szerettem volna kérdezni, de nem tudtam hol fogjak hozzá. Kérdések ezrei merültek fel bennem, amik válasz nélkül tovább kínoztak és még jobban elültették agyamban a félelem csíráit. Szemem kezdett hozzá szokni a sötétséghez és már láttam az előttem mászó Harryt. Még haladtunk egy ideig a végtelennek tűnő alagútban, mikor meg pillantottam egy másik szellőző rácsot. A kis réseken a tűző nap fényei jelezték, hogy arra van a kijárat. Ekkor Harry megszólalt.

-Itt a vége.-mondta, azzal megállt.

Cipzár hangját hallottam és fémek csörgését. Valamit elővett és a szívbajt hozva rám erősen verni kezdte a rácsot. A hatalmas csend ami néhány perce uralkodott elmúlt és a nyikorgó csattogó fémek ütődésétől visszhangzott. Harry néhány nagyobb ütés után leszedte a meglazult rácsot. A beszűrődő nap bántotta a szememet, de még így is láttam, hogy Harry visszatesz egy kalapácsot a táskába, amit aztán kilök valahova. A táskában lévő tárgyak hangosan koppantak. Harry a hátára fordult és a szellőző felső peremét fogva kihúzta magát. Lábait is kiszabadította és tompa puffanással ért földet. Én is hasonlóan cselekedtem. Hangosan felszisszentem, amikor meztelen lábammal megéreztem a forró, poros betont. Egy parkolóban voltunk, valószínűleg a motel oldalán. A sok tragacs kocsi közül kitűnt egy fekete terepjáró. Harry futó lépésben közelítette meg az említett járművet, majd a csomagtartót feltépve belehajította a cuccokat.

-Gyere gyorsan!-üvöltötte. 

Ekkor észbe kaptam és futni kezdtem a kocsi irányába.A beton felsértette a talpamat és a nap égette szinte meztelen testemet. Az erős sivatagi szél szemembe fújta, barna hajamat, de ennek ellenére tisztán láttam. Amilyen gyorsan csak tudtam kinyitottam az anyósülés ajtaját és bepattantam. Harry rögtön gázt adott, majd iszonyatos tempóban hátra tolatott. A kocsi kerekei nyikorogtak és szállt körülöttünk a por. Harry megkerülte a motelt, hogy arra menekülhessünk. Legnagyobb meglepetésemre, három hatalmas terepjáró állt a motellel szemben. Mindegyikben kigyúrt, magas fickók, hatalmas gépfegyverekkel. Amint meglátták a kocsinkat, egy körszakállas pasi felénk mutatott, miközben nyakán kidagadó erekkel üvöltött. Erre az összes fegyver cső ránk szegeződött én meg a félelemtől és a felismeréstől elkerekedett szemmel kiáltottam Harryre.

-Gyorsan!

Megint meghallottam a nem rég felismert fegyver hangokat, miközben Harry a gázra taposott. Minden sérülés nélkül kikanyarodtunk az országútra én pedig visszanéztem az épületre. Ledermedve visszafordultam, majd pát percig csak csendben ültünk és a látottakat emésztettük.

-Ez mi volt? Hol vagyunk? -kérdeztem felháborodottan.-Miért lőnek ránk? Miért akarnak megölni?-csuklott le a hangom, amint a könnyek utat törtek maguknak. Harry rám pillantott és könnyeim mögül láttam, hogy igazat fog mondani.

-Nem tudom, miért akarnak megölni, de egy biztos. Nekem meg kell védenem téged tőlük....